Molnár István:

"t., k. (*Kolozsvár, 1908. szept. 17 – +Bp. 1987. jún. 2) A bukaresti Testnevelési Főisk. elvégzése után tornászként, mint román olimpikon vett részt a Berlini Olimpián 1936-ban. Táncos képzést Kolozsvárott, Bp-en és Erfurtban kapott. Expresszionista táncművészként Párizsban 1939-ben mutatkozott be, majd Bp-en Dienes Valéria Orkesztikai Játékszinében megalakította a Magyar Művészi Tánccsoportot, amelyet egy éven át vezetett. Itteni csoportos alkotása az öttételes Pastorale (z. Beethoven), kettőse a Geguss Kornéliával előadott Haláltánc (z. Saint-Saëns), a fergeteges lendületű szólója a Dervistánc (z. Beethoven) és az emlékezetes legato ringású Álom (z. Liszt). M.I. több vers-intepretációt is alkotott. 1940-ben Muharay Elemér által rendezett Magyar Karácsonyban vett részt, 1941-44 között népt.-gyüjtéseivel megvetette a korszerű hazai néptánckutatás alapjait. Tanított az érdi KALOT Népfőiskolán, a Győrffy és Szent Imre Kollégiumok t.csoportjaiban. Itt alakította ki a néptáncból sarjadó szuverén formanyelvét, oktatási rendszerét és előadó-művészetének új arculatát, amiről improvizatív Kardtánca, Székely verbunkja és Kalotaszegi legényese tanúskodott. Tanítási módszere Molnár-technika néven vált ismertté. A Balatoni Népfőiskolát vezette (1947-49), valamint Csokonai és Ruggyantagyár amatőregy.-ekben igyekezett megvalósítani a néptánc improvizatív előadására vonatkozó elképzeléseit. Az emiatt kapott alkotói tilalom feloldása után a SZOT Egy. vez.-je lett (1952-55), majd nyugdíjazásáig (1971) a Budapest Táncegyüttest vezette. – F. k.: Huszárverbunk, Dobozi csárdás, Magyar Képeskönyv. Anyám balladát táncol (szöv. Sinka I. verse), a történelem fordulóit idéző I. Szvitje, Allegro barbaro (z. Bartók) c. táncdráma. Szerelmi álmok (z.Liszt), 2. Magyar Rapszódia (z. Liszt), a Galántai táncok (Kodály) és a Marosszéki táncok (z. Kodály) és a A Magyar Képek (z. Bartók) zenéjére alkotott nagy ívű k.-kat. A késői Ballada az emberről c. művében (z. Vass Lajos) ötvözte egykori avangárd-hangvételét a néptáncból sarjadó mozdulatrendszerével. Műveit Európán kívül Indiában, Indonéziában és néhány latin-amerikai és afrikai országban is bemutatták. – Filmfelvétel készült táncairól 1954-ben, 1968-ban, 1997-ben. Portréfilm 2000-ben örökítette meg munkásságát. - F.művei: Élő népballadák, 1943; Magyar Tánchagyományok, 1947; Pusztafalútól Karcsáig. Abaújmegyei táncok és dalok, 1953; Magyar tánctanulási rendszerem, I-III, 1982-83. - Irod: Pesovár E.: Molnár István és a magyar koreográfiai iskola. Táncműv. 1978/9; Falvay K.: Molnár István első alkotó periódusa. Martin Gy.: Molnár István Verbunktáncai; Pesovár E.: A rítus szerepe Molnár I. művészetében; Pesovár F.: Molnár István és Veszprém. Mind TTT 1978/79; Molnár H.: Molnár István és az avantgárd, 1998. - F. kit.: Érdemes Művész (1954), Munka érdemrend, arany (1968), poszth. Kossuth díj (1991)."

Szerző: PE

Tisztelet Molnár Istvánnak 1908-2008

Szeptember 16. kedd, 
19.00 óra Művészetek Palotája – Fesztivál Színház

Műsor és előadók: 
Régi magyar katonatánc és csárdás 
zene: Vavrinecz Béla, előadja: a Honvéd Táncszínház 
Dobozi csárdás 
zene: Vavrinecz Béla, előadja: a Honvéd Táncszínház 
Magyar képek 
zene: Bartók Béla, előadja: a Duna Művészegyüttes 
Marosszéki táncok 
zene: Kodály Zoltán, előadja: a Magyar Állami Népi Együttes 
Magyar képeskönyv 
zene: Vavrinecz Béla, előadják: a Bihari, Csillagszemű, Fáklya, 
Erkel, Szeged, Vasas Táncegyüttes 

Felújító, szerkesztő-rendező: Galambos Tibor 
a Magyar Táncművészetért Alapítvány szervezése

Molnár István (1908-1987) 

1936-ban szertornász olimpikon volt. A kolozsvári, budapesti, erfurti táncosképzés után 1939-ben Párizsban expresszionista táncosként a Művészeti Akadémia tagja lett. 
1940-ben szinte üstökösként tűnt fel a hazai táncművészet egén, melybe bekapcsolódva egy ideig vezette is a hazai modern, avantgárd orkesztikai törekvéseket. Bach-, Beethoven-, Saint-Saëns-, Liszt-, Bartók-, Kodály-zeneművekre, Dsida-, Erdélyi-, Reményik-, Sinka-versekre adta elő maga komponálta táncait. Szikár, izmos férfialakja, hatalmas ugrásai, megcsavart forgásai, szuggesztív előadásmódja emlékezetesek maradtak mindenki számára, aki csak egyszer is látta.

1943-tól teljes megszállott energiájával elsőként gyűjtötte, filmezte és rendszerezte a magyar nyelvterület néptáncait, melyről készült könyve ma is alapmű. Népfőiskolákon, általa létrehozott amatőr együtteseknél tanította és színpadi művekbe foglalta gyűjtéseit. Saját, a néptáncos nevelésre különösen alkalmas technikai képzési rendszert hozott létre. 
1949-ben alkotói tilalomra ítélte a politika, de megkerülhetetlen szakemberként 1951-től a Szakszervezetek Központi Művészegyüttesének vezetője lett. Három év múlva föloszlatták az együttest, mert politikailag nem kívánatosnak, autentikus népinek, narodnyiknak ítélték, miközben a bukaresti Világifjúsági Találkozón a Mojszejev Együttessel megosztott első díjat nyert tánckarával.

Rövid Honvéd együttesi kitérő után – tanítványai segítségével – 1956-ban megalapította első hivatásos magán-kamaraegyüttesként a Budapest Táncegyüttest. Két év múlva – már ismét állami együttesként – fanatizált táncosaival első díjas lett az agrigentói nemzetközi versenyen, és 1960-ban a Magyar képeskönyv című művével megnyerték öt év első helyezettjeinek nagydíját is. A hatvanas években Liszt- (II. rapszódia, h-moll ballada), Bartók- (Allegro barbaro, Magyar képek, Táncszvit), Kodály- (Marosszéki táncok, Galántai táncok) művekre koreografált, melyekkel hazai bemutatók után – más néptáncszvitekkel együtt – évekig turnézott olasz, francia, belga, holland, dán, svéd, svájci, iraki, egyiptomi, szíriai, libanoni nagyvárosokban. Párizsban egy hónapig játszotta együttesével a Bobino Színházban koreográfiáit. Koreográfusként bartóki magasságok elérése fűtötte. Elég sok hazai sérelemmel, elismerés hiányával küszködve, megkeseredetten vonult vissza 1972-ben. Kossuth-díját posztumusz kapta meg. (GT)

A 100 éve született táncművész-koreográfusra emlékező jubileumi díszelőadás, melyet szeptember 16-án a Művészetek Palotája - Fesztivál Színházban mutat be a Magyar Táncművészetért Alapítvány és a Nemzeti Táncszínház.