Amikor apusom anekdotázott (mennyire szerettem azokat a békés, beszélgetős órákat!), hány de hány alkalommal halottam „A” Deák Lacikáról! Igen,mert ő volt neki „A” Deák Lacika…
December lehetett…Karácsonyt vártunk…Mondtam Pistimnek, hogy meg kéne keresni a Lacit. Talált egy régi telefonszámot. Felhívta, de csak süketen csengett a telefon. „ Régi ez a szám, majd az ünnepek után,mamcikám ” – mondta. Aztán már februárt írtunk. Február kilencet. És soha többé nem volt alkalom a találkozásra…
Lacit apusom temetésén láttam utoljára (és először is). Elmeséltem neki, hogy kerestük, mert Pistim annyira szerette volna látni! És annak a meglett embernek fátyolos lett a szeme…
Sose hittem volna, hogy ilyen hamar a cimborája után megy…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
"...hallottam" - elnézést a hibáért, bár sajna, úgy egy l-lel is aktuális...