PESOVÁR ERNŐ NÉPTÁNCKUTATÓ EMLÉKEZETE

BEVEZETÉS
(Az életrajzi adatokat Antal László megemlékezése alapján állítottam össze.)

----------------------------------------Hosszú betegség után elment a tudós, tánckutató, koreográfus, a barát, az Ember. Pannónia, Kemenesalja szerelmese, a Vas megyéért lelkesedő tudós és művész. Sokunk mestere, példaképe. Búcsúztatása március 27-én volt Budapesten, a Farkasréti temetőben.
-----1959 óta tartozott hozzánk, és volt a miénk, főként a táncosoké. Személye és munkássága szerves része Vas megye s az ország tudományos és táncéletének. Pedig mindkettő nehezen akarta befogadni. Az ötvenes évek óta a magyar nyelvterületen végzett gyűjtései, tánctörténeti kutatásai sorából Vas megye sem maradt ki. Muzeológusként rövid ideig Kőszegen is dolgozott. Ekkor végzett kutatásának eredményeiből színpadi mű, a Lassú magyar és forgó című koreográfiája is született, de erről tanúskodnak írásai, így a szerkesztésében, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) kiadásában megjelent Vas megye táncai és táncélete című munkája.

Pesovár Ernő (Garas Kálmán felvétele)

-----A táncosokon kívül nézőként is átélhettük műveinek születését, többek között olyanokét, mint a Leánytánc Bartók zenéjére, a Legények, kik muzsika közt táncoltak, a Búcsúzás Kemenesaljától. Rövid ideig tanított az egyik kedvenc költőjéről elnevezett szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. Itt ért meg két kiadást is a Tánchagyományunk történeti rétegei című kötete.
-----Európai léptékű tánctörténeti, táncfolklorisztikai szemléletével tanítványokat nevelt, állandó tanulásra ösztönzött. Szombathelyen alkotóműhelyt teremtett, a megyén túlra is kisugárzó hatással. Teljes munkássága arra szolgáltatott példát, hogyan válik a tánc-, a zene- és a művészettörténet a maga tanulságaival esztétikai normák meghatározójává, szemléletmóddá és gyakorlati követelménnyé. 1992-ben életművéért Kossuth-díjjal tüntették ki.

AZ "ISMERETLEN" PESOVÁR ERNŐ

Pesovár Ernő néptánckutató tisztelői körében talán kissé meghökkentően hat a címben szereplő "ismeretlen" jelző. Nem véletlenül van idézőjelben, ugyanis meggyőződésem szerint a szakmai körökben, s azon túl is méltán ismert és megbecsült Pesovár Ernő életútjának van olyan szakasza, mely sokak előtt rejtve maradt. Minden bizonnyal többek számára sejthető: ez a pályakezdés időszaka volt. E – Pesovár Ernő emléke előtt – tisztelgő tanulmány célja ennek a kezdeti pályaszakasznak a dokumentum-jellegű felidézése.
-----A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának kéziratgyűjteménye több olyan tételt őriz, mely felvillantja előttünk Pesovár Ernőnek a néprajztudománnyal való korai kapcsolatát, pontosabban kezdeti vállalkozásainak eredményét a néprajzi adatgyűjtésben. A húszas éveinek elején járó fiatal egyetemi hallgató (föltehetően tanárai által is irányított) érdeklődési köre rajzolódik ki az anyagból.
-----A hiteles pályarajz érdekében idézzük fel pontosan az egyes tételeket. Elsőként a csak saját neve alatt nyilvántartott, majd a másokkal együtt jegyzett gyűjtéseket (vö. FORRAI 1979; 1983).

Az egyes tételek címleírásaikban és adataikban önmagukban is beszédesek, de még inkább azok, ha belelapozunk a gyűjtésekbe. Egyikére-másikára már lehet, hogy gyűjtője sem emlékszik pontosan, ne feledjük: az adatfelvételek időszaka 1947–1959 közé esik, s az akkor gyűjtött információk (döntő többségükben) nem kerültek publikálásra.
Mielőtt valódi tudománytörténeti dokumentummal és egyfajta kuriózummal ismerkednénk meg, lássunk egy kis kimutatást az anyagról!
A nagyobb témacsoportok a következők: népszokások (9 tételben), 1848-as hagyományok (2 tételben), munkás folklór (3 tételben), vegyes gyűjtés (3 tételben), bányászélet (1 tételben), kosárkészítés és furulyakészítés (l tételben), gazdálkodás (1 tételben), mese és hiedelem (1 tételben), Csikós Tóth András élete (1 tételben), és – némi meglepetésként – táncélet (ekkor még csak 2 tételben). Az egyes tételek terjedelme kissé módosítja a képet, de bizonyos tájékozódási sokoldalúságot mutat a tematikus szóródás.
A gyűjtési helyek megoszlása mintha kevésbé változatos képet mutatna: vezet Nógrád megye (8 tétel), szerényebb Veszprém megye (3 tétel) és Hont megye (2 tétel), a többiek 1–1 tételben szerepelnek (Nagybudapest, Bukovina, Tolna megye, Szatmár megye és Jász–Nagykun–Szolnok megye).
Tudjuk, hogy Pesovár Ernő későbbi életpályájában a néptáncgyűjtés, valamint a néptánckutatás elméleti és gyakorlati kérdései kerültek előtérbe. Elsősorban e munkássága és természetesen a kapcsolódó táncpedagógiai, koreográfusi tevékenysége tette igazán elismert kutatóvá és oktatóvá.
Úgy véljük, nem tiszteletlenség, sőt – megítélésünk szerint – a megbecsülés egyik módja az is, ha felidézzük néprajzi tájékozódásának korai szakaszát, megidézve ifjúkorát, s talán már el is feledett gyűjtéseit, adatait. 

A dokumentumok időtálló értékének felvillantására példaként álljon itt egy-két részlet – vállalva a közreadó kényszerűen válogató és rövidítő szerepét –, abban a reményben, hogy mások érdeklődését is sikerül felkelteni.
Példa a gazdálkodás témára. [Dejtár (Tóth Vince, szül. 1867-ben) EA 3857 (2. lap)]

"Én is arattam még sallóval. Akkor egy gazdának volt 4 aratója (20–30 cm magasan vágták le). Szegényebb emberek később arattak.
A búzát meg az árpát nyomtatták, de a rozsot azt kézzel csépülték. Innen még Inánba is jártak lovas emberek nyomtatni, még kisasszonynapján is nyomtattak. 1904–05-ig arattak sarlóval, azután már csak kaszával kaszálták a gabonát. 1896-ban már kaszáltak a prímási birtokon. Volt 50 pár aratója. Aztán gépekkel arattak. De csak az uraságnak volt gépe."

"Faekét 1880-ig használtak a faluban. Később Ország ekét és azután Vidacs ekét. A 14-es háborúban kezdték elhagyni a fagerendelyes ekét."

"Az első cséplőgépet az adatközlő násza hozta be a faluba. 115 vagont is csépeltek Dejtáron. A prímás birtokán 30–35 vagonnal."

Példa a bányászélet, bányászat témára. [Kishartyán (Bertók Mihály) EA 2742 (22. lap)]

"Sóshartyánban az Arany gödörbe jártak a falusiak szénért. Meg itt a kishartyáni határban Szakács völgyében is volt a felszínen. Itt kimosta a víz. A gödör felső oldalán még meg is lehet találni. Az asszonyok többször elmentek oda, ezt kapálták fel, ebből a szénből. Ma már 50 évvel ezelőtt lehetett. Jártak oda az Arany gödörbe, szedték a szenet zsákval. Ácsolni nem ácsolt senki, aztán egy cigányt agyon is nyomott. Abba is maradt aztán. Az asszonyok hoztak belőle tüzelőnek, aztán nagyon tiltották, mikor a cigányt agyonnyomta. Ez még az 1910-es években lehetett. Az Arany gödörben moticskát használtak (egyik fele hegyes, a másik lapos). Ortókapát földelésnél használtak vagy irtáshoz. Bányánál is ortókapát használtak, de csak földmunkához. Füles lapátnak hívták ezt a nagy lapátot."

-Példa a betlehemezés szokás-hagyományra. [Tanulmány, kézirat másolat. EA 5589 (A Völgységi /bukovinai/ székelyek betlehemes játéka)]

--------------------------"A dolgozat tartalomjegyzéke:

--------------------------"A tánc leírása

------------------------------Egy motívumból áll s ez a következő:
------------------------------Jobb láb oldalt kilép, testsúly ráneheződik d + bal láb utána lép, de nem zár hozzá, testsúly rázökken d + jobb láb oldal jobbra kilép, testsúly rázökken!
------------------------------A testsúly áthelyezés döcögőssé teszi a mozgást.
------------------------------A botot két kézzel a földre támasztva tartják maguk előtt, s a lépésekkel egyidejűleg rángatják jobbra és balra a test előtt.

------------------------------A tánc menete.
-----Szűk körben állnak egymással szemben s ebből indul a tánc. Kifordulnak az első lépéssel jobbra s folyamatosan jobbra-balra ismételve a leírt motívumot körbe haladnak. Ez ismétlődik mind a három dallam alatt. Az egyes dallamok végén a dallam utolsó ütemére befordulnak a kör közepe felé s botjaikkal hármat dobbantanak: !!!"

-----Ismereteink szerint – mint arra fentebb is utaltunk – e kéziratos feljegyzések, illetve kéziratok nem, vagy csak kisebb részletekben kerültek feldolgozásra, illetve publikálásra.

Pesovár Ernő kéziratos feljegyzése (Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára)

-----Az természetesen nem meglepő, hogy az EA 5589 és az EA 18237 tételek beépültek Pesovár Ernő nagyobb dolgozataiba (ld. PESOVÁR 2003). E kötet irodalomjegyzékében szerepel A Völgységi (bukovinai) székelyek betlehemes játéka című eredeti kéziratra való hivatkozás is, ennek megfelelően korábbról, 1951-ből datálva. A könyv 10–12. oldalain pedig az Izménybe telepített andrásfalviak betlehemezésének 1948-ból származó gyűjtését használta fel.
-----Az azonban föltehetően nem csak rám hatott a felfedezés erejével, hanem mások számára is meglepetést okozhat, hogy például az EA 2742 és az EA 2678 tételek – a Néprajzi Múzeum könyvtárának adatbázisa szerint – alapjául szolgáltak a The Easthern Athropologist 1972. évfolyamában (1–30. oldal) megjelent publikációnak. E kiadvány (egy indiai egyetem kiadásában megjelent periodika) még a szakkutatók számára sem könnyen érhető el.
-----A magyar néptánckutatás méltán világhírű, s ebben nagy szerepe volt Pesovár Ernő munkásságának is. Most, amikor Vas megyei kötődését hangsúlyozva (vö. HALMOS–LÁNYI–PESOVÁR 1988) emlékezünk sokoldalú tevékenységére, vonzóan karakteres személyiségére, mindent egybevetve úgy véljük: az eltelt több évtized ellenére meggondolandó, hogy az 1951-ben írt A Völgységi (bukovinai) székelyek betlehemes játéka című kéziratot, illetve annak kommentárral és illusztrációkkal ellátott változatát – tisztelegve Pesovár Ernő néptánckutató munkássága és emléke előtt – kiadásra előkészítsük, és a magyar néprajzkutatás, a néprajzi örökség, a népi hagyományok iránt érdeklődők számára elérhetővé tegyük.